nyalka
nyalka melléknév ..kán, ..kább
1. Olyan <délceg tartású férfi, esetleg nő>, aki csinosan kiöltözött, kicsinosította, kinyalta magát, s ezért hetykén büszke, rátarti; csinos, daliás. Nyalka huszár, kuruc, legény. Kétszázezer vitézzel jött ránk Napóleon, | Mi tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk, Mind nyalka szép huszárok mind tűz és annyi láng. (Garay János) „Ki dörömböl? ki csörömpöl?” – Ismeri fölsége: „Kinek az a jó bora volt, s nyalka felesége.” (Arany János) Estére udvari bál lesz … a kapuknál a legnyalkább gárdisták teljesítenek ma szolgálatot. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <megnyilatkozás, magatartás>. Hej! be tüzes nyalkán rakja Ez a legény s leányzó. (Szigligeti Ede) [A vásárban] egy cincérbajuszú vitézt lát. A fején nyalkán félrecsapott új sisak. (Gárdonyi Géza)
2. Vkit, vmit ilyenné tevő <fölszerelés, ruhadarab>; mutatós, csinos; díszes, pompás. Nyalka csizma. A Rigó sem az volt, aki tegnap estve | … Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot, Mint illett neki, hogy ragyogott, csillámlott! (Arany János) A száramra zsinóros nadrágot húztam…, a vállamra nyalka kurta dolmányt. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): csizmásnyalka.
nyalkaság.
