nyápic
nyápic melléknév -abb, (ritka) nápic (bizalmas)
Gyenge testalkatú, vézna, cingár <személy>. Kint pedig a szúrós kemény fagyon, A fiatalság vígalma vagyon … Most épen gyorsat ugranak. Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak, Kaszálva lábbal, és kézzel hadarva. (Arany János) Az a sovány nyápic ember: jeles tőrdobó. (Gárdonyi Géza) A beregújfalusiak … régi fajta népek voltak, mi volt nekik egy olyan nyápic, finom kis emberkével elbánni. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Ilyen személyhez tartozó, rá jellemző <test(rész)>. Úgy tetszett, hogy a hegyek és a folyók összes hűvössége se képes eloltani azt a poklot, amely ebben a nyápic testben tombolt. (Kosztolányi Dezső)
nyápicság.
