nyelves
nyelves [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Nyelvvel (III. 1) ellátott, fölszerelt. Nyelves cipő, hangszer, zár.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Sokat feleselgető, pörölő, semmit szó nélkül nem hagyó, tiszteletlenségre hajlamos <személy, főleg nő>. Nyelves kofa. A nyelves szolgáló szemembe vágta, ha összeszidtam: fizessük meg inkább a bérét. (Kaffka Margit) Édesapám nagyon is kurtán utasította rendre, ha nyelves volt egy lány. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) Nyelves csók, puszi: nyelvcsók.
nyelvesség.
