nyilvánítás
nyilvánítás főnév -t, -a (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyragos alakban)
Általában a nyilvánít igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás.
1. (választékos) Az a cselekvés, hogy vmit (ki-) nyilvánítanak; vminek a kifejezése. Tiszteletének, véleményének nyilvánítása; a népakarat szabad nyilvánítása. Ne fertőztessük meg a szabadság nevét, azt állítva, hogy minden … egyéb volt, mint az erő büszkeségének nyilvánítása. (Vörösmarty Mihály)
2. (hivatalos, gyak. rosszalló) Az a cselekvés, hogy vkit, vmit vmi(lyen)nek nyilvánítanak, állítanak, jelentenek ki (ünnepélyesen, hivatalosan v. nyomatékosan). Vkinek bűnössé nyilvánítása; a vádnak semmissé nyilvánítása.
Szóösszetétel(ek): akaratnyilvánítás; köszönetnyilvánítás; részvétnyilvánítás; tetszésnyilvánítás; véleménynyilvánítás.
nyilvánítási.
