nyilvánvaló
nyilvánvaló melléknév -an (-n v. -lag), -bb (kissé választékos)
1. (rendsz. állítmányként) Külön magyarázat v. bizonyítás nélkül is bizonyos, világos, kétségtelen, magától ért(et)ődő. Nyilvánvaló vki előtt, vki számára v. vkinek; nyilvánvaló lesz; nyilvánvalóvá tesz, válik. Minden értelmes ember számára nyilvánvaló, hogy… Ez egészen nyilvánvaló. A kőfalon belől apró földszintes házak, két kis templom, s magas fatorony délfelől, nyilvánvalóan őrtorony. (Gárdonyi Géza) Nyilvánvaló előtte a lehetőség, hogy most sorsát kezébe vegye és valamilyen vágányra irányítsa, amelyen ki tudja, hová száguld majd. (Kuncz Aladár) || a. (rendsz. állítmányként) Előzetes tapasztalatok alapján bizonyossá, kétségtelenné, világossá vált. Most már nyilvánvaló, hogy a gyerek hazudott. Ez nyilvánvalóan az ő álláspontja. Hogy álmod mit jelent, nyilvánvaló. (Reviczky Gyula) A távoli hegyekről is jönnek a különféle török dandárok. Nyilvánvaló, hogy egybevonnak most minden hadi népet. (Gárdonyi Géza)
2. (jelzőként) Olyan, ami kétségtelenül az, aminek mondjuk. Nyilvánvaló félreértés, hazugság, tévedés.
nyilvánvalóság.
