nyirkos
nyirkos melléknév -an, -abb
1. Hidegen, hűvösen nedves tapintású, kissé nedves felületű. Nyirkos bőr, homlok, kéz; nyirkos deszka, fal. Otthon a tűzhely hűvös és repedt. | Hideg fazékban készül az ebéd: | a csarnok nyirkos kövéről szedett | kis káposztalevél és hulladék. (József Attila) || a. Nyirokkal (2), nedvességgel átitatott. Nyirkos ágynemű, szalma, talaj. Nyirkos volt a sírdomb a harmattól. (Arany János) Csendben haladtunk … a sírok közt a nyirkos… úton. (Kaffka Margit) Ezentúl már csak fák voltak … és a fák alatt, tapadós, süppedős, nyirkos avar. (Karinthy Frigyes)
2. Olyan <helyiség>, amelynek tartósan nedvesek a falai. Nyirkos pince, szoba. A Tó utcai sötét, nyirkos penészes lakás … üresen áll. (Tolnai Lajos) Belépek a mosoda rőt színű, nyirkos folyosójára. (Gelléri Andor Endre)
3. Hidegen ködös, páratelt, nedves. Nyirkos hideg idő(járás); nyirkos levegő; ködös, nyirkos évszak. A nyirkos szél… Átjárta húsát, csontjait. (Reviczky Gyula) Hiába keresem, ebben az iskolában semmire sem emlékszem, se jóra, se rosszra, … Sötét volt olykor, és nyirkos hideg. (Móricz Zsigmond) Nyirkos novemberi idő volt. (Nagy Lajos)
