nyögés
nyögés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A nyög (1, 3) igével kifejezett cselekvés, hangjelenség, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki nyög. Halk, keserves, kínos nyögés; beteg, terhet vivő, nehezen székelő ember nyögése. Fájdalmas nyögése a szomszéd szobába hallatszik. Mentemben egy fedél alatt nyögést | hallottam. (Katona József) Boldogtalan kis csecsemő! | Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja Anyjának száraz emlejét. (Petőfi Sándor) Körülöttem nyögések, sóhajtások hallatszottak. (Babits Mihály) [Az asszony] nyögését alig bírja elfojtani, nagybetegen fekszik. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Keserű, fájdalmas panasz(kodás), sóhaj(tozás). Elcsendesedtek társaim is, … nem merik … zárhelyünknek [= börtönünknek] Felfakadó panaszos nyögéssel Mély hallgatását félbeszakasztani. (Bacsányi János) Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! … | Jaj! sem a sérűlt szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Vissza nem adnak… (Berzsenyi Dániel) Nem szólhatok; nyögésem néma jaj; Szó és fohász kihalnak ajkimon. (Vörösmarty Mihály)
3. (bizalmas, rosszalló) Akadozó, nehezen érthető beszéd. Nyögéséből alig értettem valamit.
nyögéses.
