nyomó
nyomó melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami nyom.
1. Olyan, ami súlyával v. feszítő erejével ránehezedik vkire, vmire. A vállait nyomó teher.
2. (átvitt értelemben) Olyan <állapot, helyzet, érzelem>, amely teherként nehezedik vkire, vmire. A lelkét nyomó fájdalom, önvád.
3. Olyan, aki, ami taszítva v. szorítva vhova juttat vkit, vmit. A labdát a víz alá nyomó gyerek; a hegedűt a vállához nyomó művész.
4. Olyan <testbe jutott v. ott képződött anyag>, amely vmely szervet, kül. emésztőszervet feszítve, bizonyos ideig tompa fájdalmat v. kellemetlen érzést okoz. A gyomrát nyomó nehéz étel.
5. Vmennyit nyomó: olyan, aminek vmilyen súlya van. Az öt kilót nyomó liba; a fél mázsát nyomó poggyász. A tányér tartalmáról… nyomban meg lehetett állapítani, hogy nem mindennapi vendég számára helyezték el ott … az ikrás részeket, amely ikrás részek az öt kilósnál is többet nyomó halakban találhatók. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ja
1. A nyomást végző személy. Ez a módszer két munkást kíván: a nyomót és a segítőt.
2. (ritka) Nyomásra, nehezékül haszn. eszköz. Tedd rá a nyomót az iratokra! A követ bevitte … a könyvkötő cellába, és a préselő deszkára tette nyomónak. (Gárdonyi Géza)
3. (szövőipar) <Textiliparban> az az üzemrész(leg), ahol a pamut-, selyem-, műselyem- és ritkábban a gyapjúszövetekre a mintákat nyomják. A nyomóban elromlott az egyik gép. A nyomóben idáig még férfiak is csak egy gépen dolgoztak. || a. (szövőipar) Ezen üzemrészleg épülete(i), helyisége(i). Még egy emeletet húznak a nyomóra. || b. (szövőipar) Az itt dolgozók összessége. A nyomó megbeszélést tart.
Szóösszetétel(ek): 1. nyomóerő; nyomóhenger; nyomókád; nyomókapocs; nyomókar; nyomókészülék; nyomólap; nyomólemez; nyomóminta; nyomóműhely; nyomóprés; nyomószilárdság; nyomószivattyú; nyomóvezeték; 2. citromnyomó; levélnyomó; papírnyomó; pecsétnyomó; szívónyomó; túlnyomó.
