nyugalmas
nyugalmas melléknév -an, -abb, (tájszó, régies) nyúgalmas
1. Olyan, amiben nyugalmat lehet élvezni, amit senki vagy semmi sem zavar; békés. Nyugalmas állapot; nyugalmas állás: a) olyan á., amelyben nyugodtan, zavartalanul, kényelmesen lehet dolgozni; b) biztos megélhetést nyújtó á.; nyugalmas álom, alvás, hely(zet), idő, óra. Ilyen férj mellett egy asszonynak nyugalmas élete lehet. E csábos szóért hagytuk el csupán A nyúgalmas jólétet, melyben éltünk. (Madách Imre) Oh, drága nyugalmas, szép kis városom!… (Petelei István) Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. (Tóth Árpád)
2. (régies) Nyugodt, könnyen kezelhető <személy, ritk. állat>. Nyugalmas ló. Az őrök annyira meg voltak lepve, elájult asszonyok, rémült tébolyodottak annyi dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre, mint ő, nem is figyelhettek. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben) Nyugalmat biztosító, pihenést adó; kényelmes. Mint gyermek, aki már pihenni vágyik | és el is jutott a nyugalmas ágyig… | így kérünk: Ülj de közénk és mesélj. (József Attila) || a. (ritka, költői) Nyugalmasan: nyugodtan, békésen. Az unt úton pipás nyugalmasan Ballag a polgár, neki dolga van. (Juhász Gyula)
nyugalmasság.
