nyugdíj
nyugdíj főnév
1. Az a rendszeres, általában havonként esedékes járandóság, amelyet vmely személy addigi munkaviszonyának megszüntével v. az illető özvegye, ill. kiskorú gyermeke(i) a jogszabályoktól meghatározott feltételek mellett (előzetesen munkaviszonyban eltöltött idő, bizonyos meghatározott életkor, rokkantság stb. után) kap(nak). Öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj; a nyugdíj folyósítása, összege; nyugdíjából él; nyugdíjra jogosult; nyugdíjat élvez, húz; megvonták, fölemelték a nyugdíját. Régen csak a közszolgálati alkalmazottak és egyes vállalati alkalmazottak részesültek nyugdíjban. A nyugdíj összege a munkabértől és a munkaviszonyban töltött időtől függ. Apánk … kiszámította, … milyen nyugdíjjal … vonulhatunk majd vissza pihenni. (Kosztolányi Dezső) Róza néni írt …, hogy neki … nem fizetnek semmi nyugdíjat és foltozásból tartja fenn magát. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) Nyugállomány, nyugalom (2). Nyugdíjba → küld; nyugdíjba → megy.
Szóösszetétel(ek): nyugdíjbiztosítás; nyugdíjegyesület; nyugdíjélvezet; nyugdíjemelés; nyugdíjhátralék; nyugdíjképes; nyugdíjképesség; nyugdíjkiegészítés; nyugdíjmegvonás; nyugdíjpótlék; nyugdíjrendelet; nyugdíjrendelkezés; nyugdíjsérelem; nyugdíjrendszer; nyugdíjszabály; nyugdíjszabályzat; nyugdíjtilalom; nyugdíjtörvény; nyugdíjügy.
nyugdíjacska.
