nyughely
nyughely főnév (régies, irodalmi nyelvben)
Hely, ahol az ember fáradságtól, úttól, az élet terheitől megpihenhet. A bűnösnek nincs nyughelye e világon. (Eötvös József) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Ágy v. alvásra való hely. Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édes anyja képe … Akkor is ki volt ő mindenünnen zárva, Nyughelyet nem adott senki éjszakára. (Arany János) || b. (költői) Végső nyughely: a sír.
