nyűglődik
nyűglődik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) nyűgölődik (népies)
1. (rosszalló) <Személy, főleg gyermek> úgy viselkedik, nyugtalankodik, sír v. panaszkodik, hogy ezzel másokban kellemetlen érzéseket kelt v. másoknak terhére van; nyűgösködik. Azért nyűglődik a kicsi, mert a foga jön. Játszani nincs kedve, csak nyűglődik, unatkozik. || a. (rosszalló) Nyűglődik vkin v. vkinek a nyakán: ilyen viselkedésével zavar, akadályoz vkit v. alkalmatlankodik, kellemetlenkedik vkinek. A gyereknek folyton társaság kell, ha más nincs, az anyja, apja nyakán nyűglődik. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Bajlódik, vesződik. A tanuló sokat nyűglődik a számtani feladattal. Annyit nyűglődik azzal a lóval! Nem azért nyomorogtam, … nyűglődtem …, hogy öreg napjaimra a megvetett emberek közé kerüljek. (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: elnyűglődik.
nyűglődés; nyűglődő.
