nyűgösködik
nyűgösködik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (rosszalló)
Nyűgösen (2 b) viselkedik. A gyermek nyűgösködött, nem akart aludni dajkája kezében. (Jókai Mór) Míg … [az asszony] efféléken nyűgösködött, azalatt az ura egykettőre rendbeszedett odakint mindent. (Móricz Zsigmond)
nyűgösködés; nyűgösködő.
