nyugta [1]
nyugta [1] főnév ..tát, ..tája
Vmely értéktárgy, rendsz. pénzösszeg átvételét elismerő (ok)irat. Hivatalos nyugta; nyugta ellenében* v. nyugtára fizet; nyugtat ad az összegről; nyugtát állít ki. A befizetésről kérjen nyugtát. A készpénzt letettem egy ismerős bankárnál, akitől nyugtát sem kértem róla. (Jókai Mór) A pénztár … az ő rendelkezésére állt; az ő nyugtáját sokszor napokig készpénzként kezelték. (Babits Mihály) Az ügyvéd leült az asztalhoz, és nyugtát írt. (Nagy Lajos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): 1. nyugtabélyeg; nyugtailleték; nyugtakönyv; nyugtatömb; nyugtaűrlap; 2. ellennyugta; vámnyugta.
nyugtás.
