nyugtató
nyugtató melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami v. (ritk.) aki nyugtat (1–3, 5). Beteg gyermekét nyugtató anya; lovait nyugtató kocsis; orvosság. Ti csillagok! a nyugtató Éj tüzes címerei … (Csokonai Vitéz Mihály) Páris nyugtató nyugtalanság, Boldogitóbb a szerelemnél. (Ady Endre)
2. (régies) Nyugtázó.
II. főnév -t, -ja
1. Idegnyugtató, idegcsillapító szer, orvosság. A beteg nyugtatót vett be, és elaludt.
2. (elavult) Nyugta (1). Egy kész nyugtatót adott a … kezébe, hatszáz forintról. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. nyugtatószer; 2. idegnyugtató.
