nyugtot
nyugtot főnév (tárgyragos)
1. (régies, költői) (Meg)pihenést, (testi) nyugalmat. Oh, jer, jer királyné, Adj tagjaidnak nyugtot, új erőt. (Vörösmarty Mihály) Mint rácsba először befogott vadállat Mozgásra elég tért s nyugtot se találhat, Jár fel-alá mindig. (Arany János)
2. (régies, költői) Lelki nyugalmat, békességet. Ó ne szánj, szeress! | Szánthatsz, majd ha nyugtot e szív Síron túl keres. (Vörösmarty Mihály) Csak oda tér lelkem Mikoron elfárad, … Ott nyugtot találhat. (Lévay József)
3. (főleg tagadásban) Háborítatlan állapotot, békét. Vki, vmi nem → hagy nyugtot. A gyerek elcsendesedett, és nyugtot hagyott szüleinek.
