óceán
óceán [ë] főnév -t, -ok, -ja, (ritka) oceán [ë]
1. A világrészek között elterülő és beltengernek nem tekinthető nagy tengerek vmelyike; világtenger. Vad Óceánnak mély hullámain | Vergődöm én, és küzdöm a szelekkel. (Kölcsey Ferenc) Pályám vége közelít: | Hol a gígászi Örök vár | S chaoszába elmerít, Mint egy cseppet az óceán. (Berzsenyi Dániel) Könnyű hajóval jártam nagycsendű óceánon S banános szigeteknél suhantam el az éjjel. (Tóth Árpád) || a. Ezek közül az, amely a szóban forgó területhez a legközelebb van; nálunk az Atlanti-óceán. Átkel, áthajózik az óceánon; átrepüli az óceánt. Az óceán felől enyhe légtömegek áramlanak hazánk felé. Az Ér nagy álmos, furcsa árok, | … De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna | Oceánig hordják a habját. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, választékos) Mérhetetlenül nagy víztömegtől elborított terület. Az árvíz óceánná változtatta a vidéket.
2. (átvitt értelemben, költői) Vminek mérhetetlenül nagy tömege, özöne. Óceánja bánatimnak Többé nem duzzadozik. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh nemzet, nemzet, … Te népek óceánján Hullámtól vert sziget … (Bajza József) Azt a kis patakot, mely a szívet hajtja, Ha egyszer elapadt, ki nem pótolhatja | Óceánja vérnek. (Arany János)
óceáni; óceánnyi.
