ocsmány
ocsmány melléknév -ul v. -an, -abb (kissé választékos)
1. Utálatosan v. visszataszítóan rút; ronda. Feljött a legrútabb ördög | … Fel a földre, hogy meglelje A legocsmányabb boszorkányt. (Petőfi Sándor) [A] báró olyan ocsmány volt, mintha egy disznót öltöztettek volna fel szmokingba. (Hunyady Sándor) || a. Undorítóan, gyalázatosan kellemetlen, rossz. Ocsmány bűz, étel, szag. [A pestis] ocsmány nyavalya …; reggel jól vagyon az ember, estve felé megbetegszik, és harmadnapjára eltemetik. (Mikes Kelemen)
2. Olyan <dolog>, amely erkölcsi érzékünket mélyen sérti, erkölcsi undort kelt. Ocsmány hazugság. A legocsmányabb eszközöktől sem riadt vissza. Ily ocsmány tettre képesnek hiszed, Kit szíved ideáljáúl hazudsz. (Madách Imre) Szabad ésszel nem adom ocsmány | módon a szolga ostobát. (József Attila) || a. Szeméremsértő, trágár <megnyilatkozás>. Ocsmány beszéd, vicc. Egy fabódé … falai ocsmány szavakkal és rajzokkal voltak telefirkálva. (Babits Mihály) || b. Gyalázatos, szégyenletes körülmények között történő, bekövetkező <esemény>. Ocsmány árulás. Rám ocsmány halál vár; és hasztalan! (Eötvös József) Azt az elszántságot ne is keresd másnál, | Mely égig emelte Perczelt Szenttamásnál; | Bevehetetlennek hirdették azt mások S most napfényre derült ocsmány árulások. (Sárosy Gyula)
ocsmányít; ocsmánykodik.
