óda
óda főnév ódát, ódája
1. (irodalomtudomány) Lírai műfaj: vmely nagyszerű, magasztos tárgy keltette erős, emelkedett érzést v. szenvedélyt művészi szerkezetben, szárnyaló képzelettel a nemes pátosz gazdag nyelvén kifejező költemény; fenséges hangú költemény. Hazafias, szerelmi, vallásos óda. Az óda legnagyobb mestere a görögöknél Pindarosz, a rómaiaknál Horatius volt. Irodalmunkban nevezetesek Berzsenyi ódái. Az óda … alatt az énekeknek fellengősebb nemét szoktuk érteni. (Csokonai Vitéz Mihály) Alkibiadész … győzelmeire ő írja meg az utolsó pindaruszi ódát. (Péterfy Jenő)
2. (átvitt értelemben, tréfás, olykor kissé rosszalló) Ódákat zeng vkiről, vmiről: ömlengő, túlzott dicsérettel szól róla.
Szóösszetétel(ek): ódaköltő; ódaköltészet.
ódai.
