odaadás
odaadás főnév (csak egyes számban)
1. Az odaad (1–8) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit odaadnak; átadás. Az ajándék, a könyv, a pénz odaadása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, főleg nőnek vonzalma, érzelmi felolvadása szerelmese iránt, akinek saját énjét, akaratát alárendeli. Szelíd, szemérmes odaadás. Szerelmes odaadással nézett férjére. A levelekben … sokkal lángolóbb szavakban fejezed ki a szerelmedet, semhogy kétségeim lehetnének afelől, hogy a szerelmed mekkora odaadásra volt képes. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Feltétlen bizalom, amellyel más(ok) iránt viseltetünk, s magunkat teljesen átengedjük neki(k). Teljes odaadással hagyta magát vezettetni. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) Lelkiismeretes, elmélyedő, lelkes buzgalom, amellyel vki vmit végez, vmin dolgozik, fáradozik. Nagy türelemmel és odaadással foglalkozik gyermekeivel. Nagy odaadással dolgozik a közösségért. Gyuri otthon cseppent, s egész odaadással vitte a gazdaságot. (Mikszáth Kálmán) Az Anyák[ban] … a csodát, | a jelenést láttam … A nagy | odaadást, az aggodalmakat, | a virrasztást, a könnyet. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben, választékos) Lelkes figyelem, érdeklődés, ill. feloldódás, amellyel vki szinte egészen átengedi magát vminek, vmely hatásnak, érzésnek, hangulatnak, valósággal beletemetkezik, egészen belemélyed vmibe. Nénje … édes odaadással hallgatta … a nótákat. (Tolnai Lajos) Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. (Gárdonyi Géza)
