odabök
odabök ige
1. tárgyatlan <Vmely hegyes tárggyal, eszközzel> a beszélőtől távolabbi hely felé bök (5). A tehén odabökött feléje a szarvával.
2. tárgyatlan (kissé bizalmas) <Ujjával> bökve rámutat vmely, a beszélőtől távolabb eső tárgyra. Nézte a könyveket, és egyszer csak odabökött az egyikre. Itt van, uraim, Magyarország térképe, és odabökött az ujjaival. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, kissé bizalmas) Vkinek félvállról, fölényesen, kedvetlenül mond vmit; odavet. Odabökött egy pár szót, aztán otthagyta. Anyai rész, excelenc! [= excellenciás uram] – bökte oda Bíró Bertalan. (Mikszáth Kálmán)
odabökés; odabökő; odabökött.
