odafér
odafér tárgyatlan ige
1. Odafér vhova: ismert v. szóban forgó, de rendsz. távolabbi helyre v. távolabb levő több dolog közé még elfér, belefér, helyet kap. A sok ajándék nem fér oda az asztalra. Zsúfolva van a könyvespolc, de ez az egy könyv még odafér.
2. (régies) A beszélő szempontjából távolabbi hely közelébe férkőzik, belsejébe behatol. Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes. (Arany János)
Vö: fér (1).
odaférés; odaférkőzik; odaférő.
