odafog
odafog tárgyas ige
1. Vmit odafog vhova: vmely tárgyat vmely megnevezett v. odaértett tárgyhoz, testrészhez szorít. Odafogta a deszkát a két térde közé. A csíptetővel odafogta a terítőt az asztalhoz. Leveszi a puskát, meg meg odafogja, Jó szorosan, hogy a vége ne mozogna. (Vajda János)
2. <Zárható és nyitható szerkezet> úgy becsíptet vmit, hogy csak nehezen v. egyáltalán nem lehet kihúzni. Az ajtó odafogta a szoknyája szélét. A csapda odafogta a nyúl lábát. || a. <Eszköz> vmihez szorítva rögzít vmit. Tégy csatot a hajadba, hogy odafogja a lelógó tincset.
odafogás; odafogat; odafogható; odafogó; odafogott.
