odafülel
odafülel tárgyatlan ige (kissé bizalmas)
Arra fülel, ami, aki távolabb van, történik. Beszédet hallottam; odafüleltem. Jól odafülelt, hogy mit mondanak. Az utolsó szavaknál odafülelt. (Jókai Mór) Odafülelnek a dalra, s halkan dúdolták tovább a felsíró nótát. (Petelei István)
odafülelés; odafülelő.
