odatalál
odatalál tárgyatlan ige
1. Odatalál (vhova): vmely kívánt, (a beszélőtől) távolabbi(nak tekintett) helyre menve, ismeretlen úton eljut oda. Nem kellett vezető, odataláltam magamban. (Jókai Mór) Szaladnak át öten is a vaksötétségben … Alig bírnak odatalálni az apácákhoz. (Gárdonyi Géza)
2. Odatalál (vhova): <lövés, dobás v. vki lövéssel, dobással> a szóban forgó, (a beszélőtől) távol eső célpontot eltalálja. Vö: talál (5b). Ha jól célzol, odatalálsz. A labda odatalált a háta kellős közepébe.
3. (átvitt értelemben) Odatalál (vhova): <csípős, tréfás megjegyzés v. vki ilyen megjegyzésével> vkinek vmely érzékeny pontját érinti. Odatalál vkinek az elevenjére, érzékeny pontjára. Megjegyzései jól odataláltak. A háziasszonytól be van avatva mindenkinek a titkaiba… Azokat sorba veszi. Mindenkinek odatalál az elevenjére. (Jókai Mór)
odatalálás; odataláló; odatalált.
