odatesz
odatesz tárgyas ige
1. Vmit odatesz (vhova): a megjelölt v. a szóban forgó helyre, kül. vmire, vkinek, vminek a közelébe tesz (II. 1, 2) vmit. Odatette a könyvet az asztalra. Odatette kezét a keblére. Az öreg fölkelt, s széket tett oda neki. (Justh Zsigmond) Elkeshedt szoknyát is odatesznek; szegény ember gyereke a kuckóban ezen alszik. (Tömörkény István) || a. (konyhaművészet, bizalmas) <Ételt> főni a tűzhelyre tesz; föltesz. Odatetted a levest?
2. (kissé bizalmas) Vhova odatesz: <személyt> vmely szóban forgó helyre, állásba, kül. vkinek a közelébe helyez. Vö: tesz (II. 3a). Odatesz vkit az igazgató mellé. Odatettek melléje egy ellenőrt. Ha lehet, odateszem a vőmhöz Gyönkön. (Tolnai Lajos)
3. <Írásban:> hozzátesz, hozzáír, odaír. Vö: tesz (II. 5) A levél végére odatette: személyesen többet. Tedd még oda ezt a mondatot! Odateszi a pontot a mondat végére.
odatehető; odatétel; odatett; odatevés; odatevő.
