odatol
odatol tárgyas ige
1. Odatol vmit vhová: vmit egy közelebbről meghatározott, (a beszélőtől) távolabbi helyre tol. A szekrényt odatolta a falhoz. Örzsi egy asztalkát odatolt az ágyhoz. (Arany János)
2. Odatol vmit vki elé v. vkinek: vmely tárgyat vki elé tolva odatesz. Szórakozottan futotta át a levelet, aztán odatolta sorban a bíráknak, hadd lássák. (Mikszáth Kálmán) Kivett az almáriumból egy tányér rántottcsirkét, és odatolta Jóska elé. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, durva) Odatolja a képét, az orrát, a pofáját vhova: arcátlanul megjelenik vhol, ahol joggal haragszanak rá. A csomagolásnál mindenüvé odatolta orrát. (Kuncz Aladár) Majd bolond leszek odatolnia pofámat. Menj csak szépen oda te. (Kosztolányi Dezső)
odatolás; odatolható; odatoló; odatolódik; odatolt.
