odavesz [1]
odavesz [1] [ë] tárgyas ige
1. Vhova odavesz: vkit, vmit a határozóval megjelölt, a beszélőtől távolabb levő, de az alanyhoz közeli helyre vesz. Odavette a gyermeket az ölébe. [Ágyába] sokszor odavette egyik-másik kis kutyát, csókolta. (Tolnai Lajos) || a. Megfogva odatesz vmit <magához közeli helyre, kül. más tárgyak mellé, melyeket már előbb magához vett>. Ezt a könyvet is odaveszi a többi közé.
2. <Személyt> családjába v. eltartásra, ill. munkára (magához) fogad. A gyermeket odaveszí magához. Odavette segédnek a fiatalembert. Az én nagyapám … kivágott két öreg diófát a kertben, és odavett egy asztalos mestert családostól, és ez tavaszig dolgozott neki. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Vhova, vmihez, bizonyos csoportot alkotó személyek, dolgok, jelenségek közé> tudományos vizsgálat, tárgyalás, megfigyelés statisztikai feldolgozás, nyilvántartás végett besorol, odatartozónak kezd tekinteni vkit, vmit; odasorol, odaszámít. Az iparművészetet odavette a képzőművészetekhez. A melléknévi igenevet is odaveszi a melléknevek közé. A hivatalsegédeiket is odavették az adminisztratív dolgozók közé.
odavehető; odavétel; odavett; odavevés; odavevő.
