ódivatú
ódivatú melléknév -n v. -an, -bb (néha gúnyos)
1. Rég letűnt divat szerinti <tárgy, eszköz, főként ruha(darab)>; régimódi, divatjamúlt. Ódivatú bútor, kalap, nyakkendő, szabás. Mintha …, szégyelné az öreg ember ódivatú, mocskos ruháit. (Justh Zsigmond) Ott piroslik Ujlaky Jánosné … az ódivatú főkötőben. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <dolog, ritk. személy>, amely, aki régi, letűnt kor hagyományait, felfogását őrzi tükrözi, szokásaira emlékeztet; régimódi. Ódivatú elvek, gavallér, gondolkodás, szokások. Ódivatú köszönése, bókja, Mintha saját édesanyja volna. (Kiss József) Öreg este ódivatú költők Bordalait sorba olvasom. (Tóth Árpád)
ódivatúság.
