okirat
okirat [k-i] főnév
Hatóság v. magánszemély által vminek bizonyítására, igazolására, vmely tény megállapítására v. elhatározás, megegyezés, akarat nyilvánítására – meghatározott alakiság szerint – kiállított hivatalos (jellegű) irat. Honosítási, közjegyzői okirat okiratba foglal vmit. [A név] még hiányzik az okiratnál [= okratról]. (Kemény Zsigmond) Az okirat le volt pecsételve. (Jókai Mór) Megvásárolja … azokat az okiratokat, amelyek ellenségének bűnét bizonyítják. Azután kelepcébe csalja és gáncsot vet neki. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): 1. okiratgyűjtemény; okirat-hamisító; okiratilleték; okirattan; okirattár; 2. engedélyokirat; közokirat; magánokirat.
