olvaszt
olvaszt tárgyas ige -ott, olvasszon, -ani
Általában hevítéssel úgy kezel vmit, hogy az (meg)olvad.
1. (műszaki nyelv) <Fémet, fémszerű anyagot, üveget> nagyfokú hevítéssel cseppfolyóssá tesz. Acélt, vasat, üveget, zománcot olvaszt. || a. (kohászat) Ércet olvaszt: nagyfokú hevítés közben redukáló anyagokkal a fémet folyékony állapotban kivonja belőle. || b. <Alacsonyabb hőfokon is megolvadó testet> kisebb fokú hevítéssel cseppfolyóssá tesz. Havat, jeget, vajat, zsírt olvaszt.
2. Olvaszt vmit (vmiből): <megolvadó anyagot> hevítéssel cseppfolyóssá változtatva vmiből kivon, így előállít. Vasat olvaszt az ércből. Zsírt olvaszt a szalonnából. || a. (kohászat) <Fémet> más anyagokkal keverve s cseppfolyóssá téve előállít, ill. nemesít, ötvöz. Itt olvasztják a legjobb acélt.
3. (átvitt értelemben) Vmibe olvaszt vmit: beleolvaszt, beolvaszt. A mellékmondatot a főmondatba olvasztja. A szomszéd parcellát a nagy tagba olvasztották.
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Olvaszt vkit vmire: vkinek a ridegségét, könyörtelenségét megváltoztatva enyhébb, megértőbb érzésekre gerjeszt, bír, indít vkit. Nem olvaszt-e irgalomra szelíd tekintete? (Szigligeti Ede)
Igekötős igék: beolvaszt; beleolvaszt; egybeolvaszt; elolvaszt; felolvaszt; kiolvaszt; leolvaszt; megolvaszt; összeolvaszt; ráolvaszt.
olvasztás; olvasztat; olvasztgat; olvaszthatatlan; olvasztható; olvasztott.
