omladozik
omladozik tárgyatlan ige (-ok, -ol); (-tam), -ott; (-nék, -nál), -na; -zon, (irodalmi nyelvben) omladoz (rendsz. 3. személyben)
1. <Épület, fal, szikla> különböző pontokon más-más időben, egy-egy alkalommal csak kis mértékben omlik. Már régóta omladozik ez a fal. Sokszor az ősz Romhoz lemosolyga az égutazó hold, | Fellegeket gyakran látott harcolni s koronként Dúlva sötét vésznek ment által rajta haragja. | Ő pedig ült egyaránt s kőhalmai omladozának. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) <Ország, uralom, szervezet> a szétesés állapotába jut, felbomlóban van.
Igekötős igék: beomladozik; leomladozik; összeomladozik; szétomladozik.
omladozás; omladozott.
