orca
orca főnév orcát, orcája (régies, irodalmi nyelvben)
1. Arc (1–4). Orcáját gyönyörűen pirosra festette a bor. (Kazinczy Ferenc) Úgy vágta pofon két oldalról, hogy majd kicsattant a két orcája a vörösségtől. (Mikszáth Kálmán) Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, kissé régies) <Csak ezekben az állandósult kapcsolatokban:> van orcád, hogy …?: annyira szemérmetlen, arcátlan vagy, hogy …?; ha van orcád: ha van benned egy kis szemérem, tisztesség; nincs orcája: arcátlan, szemérmetlen. Hogy tudsz, ha orcád van, Titánia, | Hyppolytával igy faggatni …? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. orcapirító; orcapirulás; orcarángatás; 2. álorca.
