orvosság
orvosság főnév -ot, -a
1. Betegség gyógyítására v. megelőzésére, különféle kóros tünetek megszüntetésére való, természetes anyag (okból készült) v. mesterségesen gyártott szer; gyógyszer. Fejfájás, giliszta, görcsök elleni orvosság; hánytató, hashajtó orvosság; por alakú orvosság; → kanalas orvosság; beadja az orvosságot vkinek; beveszi az orvosságot; orvosságot szed. A legtöbb fűben, fában van orvosság. Keserű az orvosság, vedd be ostyában! Csak két orvosságot ismer: az aszpirint meg a kamillateát. Valami epeszínű keserű orvosságot hozattak … a patikából, és Márta nem akarta bevenni. (Gárdonyi Géza) Az anyja áll nyugodtan ágya mellett, | orvosságot tart reszkető keze. (Kosztolányi Dezső) Jött… a doktor bácsi, a borogatás, a mérés, az orvosság … (Karinthy Frigyes) || a. Vmely betegség kezelésére, gyógyítására alkalmas, hasznos, jó (gyógy)hatású dolog, eljárás. (népies) Orvosság vmiről: vmire, vmi ellen jó o. Gyomorrontásának koplalás az orvossága. A meleg só jó orvosság a fülfájásról. Nagy szikes mezőség az, ahol a juhász halva fekszik … Tavasszal … víz szokott rajta lenni, súlyos, szürke víz, tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
2. (átvitt értelemben) Vmilyen baj elhárítására, megszüntetésére, vminek jóvátételére, orvoslására alkalmas dolog, mód(szer), eszköz, eljárás, intézkedés, segítség. Keserű orvosság. Az aszály ellen öntözőmű építése volt az egyetlen orvosság. Hasztalan kereste a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot. (Arany János)
