osztozkodás
osztozkodás főnév -t, (-ok), -a
Az osztozkodik (1) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki osztozkodik (vkivel); hosszas, aprólékos osztozás (I). A zsákmányon való osztozkodás. Az „első házat” rendesen tiszta szobának hagyják, s csak akkor használják, ha osztozkodás útján a testvérek ugyanabban a házban maradnak. (Móricz Zsigmond)
osztozkodási.
