ottvesz
ottvesz [e] tárgyatlan ige ottveszik, (kissé választékos) ottvész
1. Ottvesz (vhol, vmin): <pénz, vagyon vmely játékban, vállalkozásban> fölemésztődik, odalesz. Egész vagyona ottveszett ezen az üzleten. Leült kártyázni, és minden pénze ottveszett.
2. <Személy, ritk. állat a szóban forgó, ismert, meghatározott, a beszélőtől távol levő helyen> elpusztul, odavész; meghal. Vö: vesz [2] (I. 2). A szülők Polyák-|ország [= Lengyelország] felé néznek kisírt szemekkel, mert tán fiuk Endrével ott veszett. (Katona József) Lajos … a folyamba ugrat … Ha veszélybe küldte, megmenti az embert Vagy maga is ott vész, hogy hír se találja. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, népies) Vhol, huzamos ideig elidőz, sokáig odamarad; vhol ragad (I. 2a). Az italboltba ment, és ottveszett.
ottveszett; ottvesző.
