óvatos
óvatos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely cselekedeteiben, viselkedésében, megnyilatkozásaiban kerüli a veszélyt, a kényes dolgokat, a kockázatot; elővigyázatos, körültekintő. Óvatos duhaj ←; óvatos ember. Elég óvatos ahhoz, hogy minden bajt, veszélyt kikerüljön. Az őz félénk, óvatos állat. A boltok be vannak zárva, ami azt jelenti, hogy az óvatos kereskedők nem tartanak lehetetlennek egy kis kravallt. (Mikszáth Kálmán) Kezdtük sejteni, hogy egy óvatos, de vakmerő ellennel állunk szemben. (Herczeg Ferenc)
2. Az ilyen emberre, állatra jellemző, rá valló. Óvatos beszéd, cselekedet, nyilatkozat; óvatos tapogatódzás ←; óvatos viselkedés; óvatosan beszél, játszik, kártyázik, nyilatkozik, viselkedik; óvatosan körülnéz; óvatosan tesz néhány lépést előre. Óvatosan vedd le a kötést a sebről. Óvatosan nyúlj hozzá, mert fáj! „Verje bár valaki az eget fejével, Sohase feledje, hogy a földön lépdel.” | Így végezte a szász óvatos beszédét. (Arany János) Óvatosan fölemelte kezét a kilincs felé: óvatosan, de már nem habozva. (Babits Mihály) || a. Lassú, vigyázatos, nem elhamarkodott <mozdulat>. A függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy, szürke macska. (Krúdy Gyula)
