öböl
öböl főnév öblöt v. (ritka) -t, öblök, öble [e]
1. Tavaknak, tengereknek a szárazföldbe szélesen, rendsz. kerekdeden benyúló része. Az öböl legnagyobb mélysége. Beeveztek az öbölbe. A folyó az öbölbe torkollik. Kikötöttek az öbölben. Ott a tó egy kis öblöt alkot. Ah! lágyan kél az esti szél | Milford öböl felé. (Arany János) Szemben az öböl kanyarulata, fönt a hegyen a csillagvizsgáló-kupola. (Karinthy Frigyes) Álomként nyílik lent az öböl, | a kék tenger. (Szabó Lőrinc)
2. Vminek az öble: vmely edénynek v. más üreges testnek kidomborodó fala által alkotott tágasabb, belső ürege. Az edény, a pipa, a serleg öble. Nékem a boros pohárnak Öble tengerem. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): tengeröböl.
öblöcske.
