ődöng
ődöng tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön; -eni [e] v. (-ni)
<Személy> céltalanul, kedvetlenül, terv nélkül ide-oda jár; lézeng, lődörög. Egyedül ődöngött az utcákon. Buda király búsan ődöng vala itthon. (Arany János) A felszikrázó útakat taposván A víg városban hallgatag ődöngök. (Tóth Árpád) Ferenc úgy élt, mint egy elátkozott kísértet, téli alkonyatokon magányosan ődöngött a kolostor bástyái körül. (Krúdy Gyula) A szomszéd ház volt az iskola … Néhanap | ott ődöngtem. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: elődöng; összeődöng; végigődöng; visszaődöng.
ődöngés; ődöngő.
