öldöklő
öldöklő melléknév -en [e], -bb (választékos)
1. Olyan <élőlény>, aki, ami öldököl, sok embert v. állatot megöl, elpusztít. Öldöklő angyal ←; öldöklő harcos, tigris. Egymást kereste az ütközet hevében a két öldöklő hős alak. (Jókai Mór) Hamuszín tarló, Sötét terek, S öldöklő, gyarló, Rossz emberek. (Tóth Árpád) || a. Olyan <kéz, kar v. eszköz>, amellyel öldökölnek. Öldöklő fegyver, szerszám. Rettenetes Viddint pedig a sok fegyvere, mint a Vérbe borongó nap, megvillan néha. (Vörösmarty Mihály) Feléje lépett tántorogva öccse, Hogy megragadja öldöklő kezét. (Petőfi Sándor) || b. Olyan <betegség, járvány>, amely sok ember, állat halálát, pusztulását okozza. Öldöklő dögvész. || c. Olyan <küzdelem>, amelyben sokan elesnek, elpusztulnak. Öldöklő csata. Meglássátok, az öldöklő viadalnak utána Csak kevesen fognak csúful menekedni futással. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) A legnagyobb erőkifejtést igénylő, s ezért teljesen kimerítő. A versenyzők öldöklő iramban haladtak a cél felé. || a. (átvitt értelemben, ritka) Ilyen erőkifejtés után fellépő; halálos. Öldöklő fáradság altathatta el így. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, túlzó) Rendkívül dühös, mérges <nézés>. Öldöklő pillantást vetett rá. Öldöklő tekintettel adta tudtára a megszeppent Marinak, hogy rosszkor járt el a nyelvecskéje. (Mikszáth Kálmán)
