ölelés
ölelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az ölel (1) igével kifejezett cselekvés, ill. helyzet, állapot; az a tény, hogy vki (meg- v. át)ölel vkit, ill. az a cselekvés, helyzet, hogy vkit (vmit) (meg v. át)ölelnek; átkarolás. Baráti, barátságos, forró, lagymatag, langyos, szerelmes, testvéri ölelés; barátainak, kedvesének ölelése; karja ölelésre → nyílik; karját ölelésre → nyitja. A szoros ölelésből nem tudott szabadulni. Kibontakozott anyja öleléséből. Toldi irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! (Petőfi Sándor) Karja ölelésre nyílik akaratlan. (Arany János) Sok őszinte szívből jövő ölelés emléke fűzte Színdbádot a szeles Lemberghez. (Krúdy Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) Testi szerelem, nemi érintkezés, közösülés, szeretkezés. Így meredtek egymásra Pacsirta agg szülei, … két kiszáradt test, melynek öleléséből valaha leány született. (Kosztolányi Dezső)
ölelési.
