öltő
öltő melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) Olyan, aki v. ami vmit ölt. A kabátját magára öltő férfi; pajtására nyelvét öltő gyerek. || a. (népies) Annyi felső ruha, amennyit az ember egyszerre magára szokott ölteni. (Egy) öltő ruha: öltöny, öltözet; egy rend ruha. Szegény asszony, nincs több egy öltő ruhájánál. Két öltő ruhát kapott. Ősszülőid egy öltő ruhában menekültek ebbe a hazába. (Jókai Mór) Kétesztendei hópénzből nem telik ki egy öltő ruha. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -je [e], -t
1. (népies, régies) Öltöny. Két öltője van. Anikó Bencét … Vonszolta magával a cseléd szobába. Ott egy avas szekrény minden zege-zugát Felhányva, előszed holmi viselt ruhát … Anikó mindaddig lim-lomola [= keresgéle] közte, Míg egy egész öltőt válogatott össze. (Arany János)
2. (költői, régies) Emberöltő. Három ivadékot láta elhullani, És negyedik öltő immár a mostani. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): emberöltő; karöltő.
