ömleng
ömleng [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e]
1. (gyak. rosszalló) Érzelmes hangnemben, elragadtatva, rendsz. elkoptatott v. az alkalomhoz mérten túlzott kifejezéseket használva, hosszasan beszél; áradozik, ömledezik. Ömleng, ha a fiáról, szerelméről, unokájáról beszél.
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Érzelem v. ennek kifejeződése> túláradó bőséggel megnyilatkozik, érzékelhetővé válik. Reng e kebel, s ömlengni kezd az ének. (Kölcsey Ferenc) Néma bánat ömleng arcodon. (Szigligeti Ede)
Igekötős igék: elömleng.
ömlengő.
