önellentmondás
önellentmondás [n-e] főnév
Az a tény, hogy vki későbbi kijelentéseiben, megnyilvánulásaiban ellentétbe kerül korábbi állításával v. állításaival, s így önmagát cáfolja, hazudtolja meg. Önellentmondásokba keveredik. Kijelentései hemzsegtek az önellentmondásoktól.
önellentmondásos.
