önimádás
önimádás [n-i] főnév (választékos)
Vkinek önmaga iránt érzett túlzott, önző szeretete, mértéktelen hiúsága. Gőgös, mértéktelen, nevetséges, szánalmas önimádás. Az önimádásban odáig ment, hogy … Hiúság, … önimádás hangzik ki a jó Vilmos beszédéből. (Vörösmarty Mihály)
önimádási.
