önmarcangolás
önmarcangolás [mm v. nm] főnév -t, -ok, -a (választékos)
Az a tény, az a magatartás, hogy vki helytelen v. helytelennek vélt tetteit, viselkedését, hibáit, bűneit állandó lelkiismeret-furdalások között mérlegelve, marcangolja, gyötri önmagát. Fájó, kínzó, szüntelen, túlzott önmarcangolás. Önmarcangolással nem lehet segíteni a bajon.
önmarcangolási.
