önmegtartóztatás
önmegtartóztatás [ömmëktartóztatás v. önmëktartóztatás] főnév -t, -ok, -a (kissé választékos)
Bizonyos élvezetektől, ételektől, italoktól, bizonyos vágyak kielégítésétől való szándékos tartózkodás; kül. túlzott vallásosságból, engesztelés céljával. Átmeneti, komoly, szigorú, tartós önmegtartóztatás. Önmegtartóztatásból nem dohányzik. Túlzásba viszi az önmegtartóztatást. Éntőlem sem valami morális önmegtartóztatás tiltotta el a bort, semmi érdemem sincs benne, egyszerűen nem bírom a második pohárral lenyelni. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. nemi vágyak visszafojtása, a nemi élettől való tartózkodás.
önmegtartóztatási.
