önuralom
önuralom [n-u] főnév
Vkinek saját érzelmei, indulatai, szenvedélyei feletti uralma; önfegyelem. Nagy önuralma van; elveszti, megőrzi, visszanyeri önuralmát. A vacsora végén már tisztára őrült volt, … Elvesztette az egész önuralmát. (Móricz Zsigmond)
önuralmi; önuralmú.
