öregbül
öregbül tárgyatlan ige -t, -jön
(régies) Öregbedik. Az apának haragja … még inkább öregbült. (Vas Gereben) || a. (ritka) Gazdagodik. És benn a dió, mogyoró, mák terhétől öregbül a kamra. (Kosztolányi Dezső)
öregbülés; öregbülő; öregbült.
