öregedik
öregedik [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben ritka) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] öregszik
1. Korban, időben az öregség felé közeledik; fokozatosan öreggé válik. (bizalmas, tréfás) Öregszik a legény: egyre meggondoltabb, nyugodtabb lesz; már nem kapható a régi virtuskodásra. Öregszik a király. | Elagg végtére s mint a gyermek Ollyan gyámoltalan. (Tompa Mihály) Óh, voltak jók is Erényben, bűnben. Kedves, jó kis asszonyok Az életünkben, De öregszünk, öregszünk, öregszünk. (Ady Endre)
2. (műszaki nyelv) <Rugalmas anyag, kül. gumi állás következtében> folyamatosan rideggé, merevvé, törékennyé válik. A gumiáru idővel öregedik.
3. (tájszó) <Híg anyag, pl. lekvár, sár> sűrűsödik, keményedik.
Igekötős igék: elöregedik; hozzáöregedik; kiöregedik; megöregedik; összeöregedik.
